Az önfeledt boldogságnak hamar vége szakadt. 10 hetes terhes voltam, amikor elmentem orvoshoz. Az akkor elvégzett ultrahang vizsgálat már egy emberi formájú, gyakorlatilag mindennel rendelkező kis miniatűr magzatot mutatott. A szívhangját hallva tudatosult bennem először, hogy babát várok, valakit a szívem alatt hordok, és innentől kezdve maximális felelősséggel tartozom érte.

Az orvosom – tekintettel arra, hogy elmúltam 35 éves – javasolta, hogy végeztessek el egy ún. integrált tesztet a Czeizel Endre által vezetett Magzati Diagnosztikai Központban, amellyel a Down-kór és egyéb magzati rendellenességek a terhesség korai szakaszában nagyon jó arányban kiszűrhetőek.


A teszt két vérvételt jelentett, amelyeket a terhesség 12. hetében, valamint a 15. hetében végeztek el nálam. A második vérvételt követő második napon már meg is érkezett Londonból az eredmény, ahol az elemzést végezték. Engem személyesen Czeizel hívott telefonon, amitől egy kicsit megrettentem, mert nem tekintettem jó jelnek. Igyekezett megnyugtatni, de arra, kért, hogy fáradjak be hozzá, mert személyesen szeretné közölni az eredményt és a további tennivalókat. Ezek után aludni sem tudtam a félelemtől, hogy vajon mit fog velem közölni.

Czeizel a személyes találkozó során elmondta,


hogy végeredményben negatív lett a teszt eredménye, de hozzá kell tennie, hogy a hat értékből nálam kettő határérték, ezért a Down-kór kockázata 0,3 %. Megnyugtatóbb lett volna a 0,1 %-os kockázat, de arra kért, hogy ne ijedjek meg, mert 97,97 %, hogy a kisbabám egészséges. A beszélgetés során végig a lányaként kezelt, többször említette, hogy ha a lánya lennék, mit javasolna. Azt tanácsolta, hogy a biztonság kedvéért végeztessek el még néhány vizsgálatot a magzaton, és ha azok eredménye is negatív, akkor megnyugodhatok, mert jelentősen csökken a rendellenességek kockázata. A magzatvízvételt egyelőre nem ajánlotta, mert szerinte annak sokkal nagyobb a kockázata (1-2%), hogy elvetélek, mint hogy a magzatnak bármiféle betegsége van.


Úgy tettem, ahogy javasolta: a terhesség 18. hetében egy 4 dimenziós ultrahang során a Down-kór kockázata miatt többek között az alábbi szempontok alapján vizsgálták a magzatot:


1. az arc lapos profilja

2. fülkagyló

3. medence szabálytalansága

4. az 5. kézujj rövidebb

5. izületi lazaság


A Down-kóros magzatoknál ezek azok az árulkodó eltérések, amelyek a betegségre utalhatnak.

A 4D ultrahang gyakorlatilag semmilyen kóros eltérést nem mutatott ki,


de természetesen a vizsgálatot végző orvos nem jelentette ki 100% bizonyossággal, hogy a magzat nem Down-kóros, azt azonban hozzátette, hogy ezekkel az eredményekkel tovább csökkent a kockázat. A döntés a kezemben van, át kell gondolnom, hogy mi fájna jobban, ha a magzatvízvételt követően elveszíteném a magzatomat, vagy ha Down-kóros babát hoznék a világra. És ott a 97,97% (illetve most már több), hogy teljesen egészséges lesz a baba. Soha nehezebb döntési helyzetet nem kívánok senkinek.


Következő lépésben a 19. héten a Kardiológiai Központban ultrahanggal ellenőrizték a magzat szívét, illetve a szívműködését, ahol szintén nem találtak rendellenességre utaló jelet, tehát a kockázat ismét csökkent. Ezt sem tudtam korábban, de a Down-kóros babák többsége valamilyen szívrendellenességgel jön a világra.

Úgy döntöttem, hogy megfogadom Czeizel tanár úr tanácsát, és ennyi negatív eredmény birtokában megnyugszom, és nem vetem alá magamat és a magzatomat további vizsgálatoknak.

Azt gondoltam, hogy a terhesség egy nő életében a legboldogabb, legfelhőtlenebb időszak. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez nem így van. Az orvosok, a magas technika nem engedik, hogy a kismama önfeledten élvezze a terhesség 9 hónapját, hanem folyamatosan vizsgálatokra küldik, hosszú órákat tölt várótermekben, orvosi szobákban, laborokban, ahelyett, hogy magával és magzata kiegyensúlyozott fejlődésével foglalkozna. A technikai fejlődésnek köszönhetően igyekeznek minden rendellenességet kiszűrni, megbizonyosodni arról, hogy a baba egészséges-e, de a magas technika és a többszintű vizsgálati eredmények ismeretében sem meri egy orvos sem teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a baba tökéletesen egészséges lesz. És most itt elsősorban a nagyobb kockázatot jelentő 35 év felett vállalt terhességekről beszélek.

Biztos vagyok benne, hogy a vizsgálatok által okozott, és a terhesség egész ideje alatt fennálló stressz nagyon sok kárt okoz a magzatnak és az anyának egyaránt. Lehet, hogy a felhőtlen anyai örömök a technikai fejlődésnek köszönhetően lassan illúzióvá válnak? Nem fordítva kellene történnie?